A Szolnokon és környékén élők nagy része már biztosan megfordult a Hetényi Géza Kórházban. Sokan itt születtek, sokan csak egy rutin vizsgálatra érkeztek, de egy biztos: mindannyian csak Hetényiként ismerjük és talán kevesen tudják, hogy kiről is nevezték el az intézményt. Ki volt Hetényi Géza?
Budapesten született izraelita polgári családban, 1894. szeptember 29-én. Kétszeres Kossuth-díjas magyar belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Idősebb fia ifj. Hetényi Géza belgyógyász, aki Kanadába távozott 1956-ban. Fiatalabb fia dr. Hetényi István későbbi pénzügyminiszter.
Hetényi Géza a Budapesti VI. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban érettségizett, majd egy évvel a világháború kitörése előtt, 1913-ban kezdte meg orvosi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen. Ezeket az éveket megszakította az első világháború, melyben elvesztette az édesapját. 1919 júliusában avatták orvosdoktorrá és még ugyanezen év őszén a Korányi Sándor vezetése alatt álló III. számú Belgyógyászati Klinikára került, ahol tizenhét éven át működött. 1922. december 18-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött első feleségével, Margit Hermin tanítónővel, akitől két fia született. 1948-ban elváltak.
Az anyagcsere-betegségek tárgykörből 1931-ben habilitálták magántanárrá, majd a Korányi klinikán dolgozott. 1938-tól 1944-ig a budapesti Stefánia úti, 1946-tól 1947-ig a Mártonhegyi Belgyógyászati Intézet vezetője volt. 1946-ban nyert címzetes nyilvános rendkívüli tanári címet, majd 1947-től nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, s megbízták a szegedi I. sz. Belgyógyászati Klinika vezetésével. A tanítványai rajongtak érte, de szigorú, igazságszerető tanár hírében állt. Munkatársaitól alapos felkészültséget és fegyelmet várt el. 1948-ban Budapesten házasságot kötött második feleségével, Radó Etelkával.
1949-ben beválasztották az MTA tagjai sorába. A szegedi egyetemen a tanszékvezetés mellett 1949/50 tanév második szemeszterében prorektori teendőket is vállalt. Tagja volt a Magyar Élettani Társaságnak és a Szovjet Belgyógyász Társaságnak.
1957 végén búcsúzott el a szegedi klinikától, egyéves betegség után ragadta el a halál, a budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
A Kossuth-díjas belgyógyász nevét 1971-ben vette fel a Szolnok Megyei Tanács Kórháza és ugyanekkor szobrot is avattak tiszteletére. Simon Ferenc egyszerű, tömör formájú alkotása a kórház belső parkjában, a főépület előtti részen van elhelyezve.
